Savannah után meggyanúsítom a fiúkat, hogy éjjel kilopództak káposztát falni, de ablakhúzásnál, kintről még töményebben árad az átható mocsári bűz.
Rendőrautó villog mögöttünk, G épp nincs bekötve. Violation! – ezek mindig résen vannak. Egy rendbeli szóbeli figyelmeztetés.
A scenic view-országút csalódás: néhány éve itt még erdő lehetett, de új autókereskedők, és a szokásos út menti üzletek, lakóparkok unalmas látványa. A Liberty Feed & Seed-nél egész henger szalmakazlat lehet venni. Egy még szűkebb utat választunk.
A tengerpart felé tartó egysávoson kénbűz. Körben mocsár. Lepukkadt, teraszos RV-k, mobilhome-ok.
Errefelé senkit nem vet fel a pénz. Smallest church of America: shack. Kaliba, szoptatós korcs. Tényleg! Még mindig Karácsony van! Csak az autópark árulkodik, hogy lakott épületek közt járunk. A köd marad. 20°C-os felhő.
Mi mindenre jó a kiszolgált gumiabroncs? Vajon úszik is? Út tovább már nincs. Dead End.
Újra a 17-esen. Első híd.
Aztán továbbiak.
Florida határán felszakadozik a felhő, ég kék, nap süt. Jacksonville mellett tengerparti kempinget keresünk. A Kinsley Plantation környékén kettő is van. A másik lesz meg előbb, a Huguenot Memorial Park. Gyanakszom, nem lesz-e hószakadás éjjel, – furcsa ez a környezetváltozás – de megnyugtatnak: It's comfortable.
Közelről nem ilyen barátságos. A fűpamacsok között átok apró kaktuszok, olyan hosszú tüskékkel, ami átszúrja a papucsom talpát. Fájdalmas sziszegések között lépegetek a fövenyig.
A túlparton katonai flottilla, karácsonyi díszben. Időről-időre eltűnik az egész, mert felhők járnak ott is. Aztán a sátor is köddé vál. Álmomból új szomszéd érkezése riaszt, nyavalyás generátorral zajong, míg be nem kopogtatok hozzá dühös pillantásokkal: Stop this noice! Álmosan nem jut eszembe semmi udvarias fordulat. Ezután némi hajókürt, de az bírható.
