Melegem most sincs, de tűrhető. Egyszer távoli vonyításra ébredek. Szaggatott üvöltés a válasz. Atyavilág! Mi ez?!

Reggel az áhított fürdő. És mosoda. (A környék legnagyobbja 32 mosógéppel és 20 szárítógéppel +1, a hálózsákokhoz.) Forró tea. Két forró tea.

A recepciós pulton fotó egy vigyorgó mackóról. Ő Goldie, a grizzly, amelyiket háromszor is el kellett távolítani a környékről, mert vonzódott az emberekhez. Itt, a kempingben sétafikált és halálra rémítette a látogatókat azzal, hogy befeküdt a sátrukba. Végül olyan messze vitték, ahonnan nem talált vissza. Maci Laci.

Reggeli után a Park déli ki/bejárata felé indulunk. B – sasszem. Észrevesz minden négylábút a hegyoldalban, – legyen mákszemnyi – a távolból.

Bölény. Még egy bölény.

A következő kanyarban az egész Örökzöld Vadászmezőkre elegendő bölény legelész.

Jó tudni, hogy a védelemnek köszönhetően vidáman szaporodnak. A tűz- és vízesésbámulás mellett hasonló idegnyugtató érzés a bölénycsordára bambulás. Varázslatos a hangjuk: dorombolnak. Az is látszik, párban élnek, mint a galambok. Hanem, mikor három legény egy asszonyka után veti magát, mindannyian kitódulnak az országútra, óriási fennakadást okozva. 

 Izmosak – hirtelen összeszalad számban a nyál, de megkóstolnám a bölénysonkát! Tényleg, a szupermarketben van buffaloburger.

 Kicsit elhúzódik így az idő, mire elindulunk végre délnek, a Grand Teton National Parkon keresztül Salt Lake City felé, ami 6–7 óra. A Grand Teton 13700 láb.

A sivatag találkozik itt a magashegységgel. A STOP-on kívül nincs kresztábla, alacsony fatáblák jelzik hogy pl. Approaching Junction.

Raftingolnak a Snake Riveren, mi páholyból nézzük. 
Aggódom, mert Á orra egyre gyakrabban vérzik. Nagyon száraz a levegő. B szól, hogy kiolvasta a Harry Potter and the Sorcerer's Stone-t! Micsoda öröm!

Wyoming határán halad az út sokáig, aztán kicsi Idaho, aztán egy rossz kanyar után vissza Wyomingnak. A táj száraz, sivatagos, néhány helyen fenyőerdővel, ami idegennek tűnik ezen a tájon. Forgalom nincs. Az út mellett őzek. Aztán végre Nyugatnak fordul az út, egyenest bele egy hegyláncba. 

Egyre több fenyő és nyírfa. Ogden előtt sziklaszurdok, vízeséssel. 

Aztán végre nem jön újabb hegy. A sóstó felé próbálok navigálni, abban a reményben, hogy az egyben nyaralóhely is, kempingekkel. A véletlen úgy hozza, épp arra az útra fordulunk rá, amelyik a sóstó szigetére vezet be. Az útikönyv ajánl a Nemzeti Park területén, a víz mellett egy egyszerű kempinget. Arról viszont hallgat, hogy büdös van. Émelyítő,  bomló vízi valami. Sós pára telepszik rám. A szám széle és az ujjam is sós.

Ahogy beérünk az Antelope-szigetre, rendőri kíséretünk is lett. Leállunk. Célirányos kérdések után kénytelen vagyok a sörösdobozt előhúzni az ülésem alól. De aztán a rendőr sem tud mit kezdeni ezzel az ismeretével, mert egy sört az autóvezető is ihat. Utah-ban különleges törvények vonatkoznak az alkoholfogyasztásra, mert a mormonok egyáltalán nem isznak. Ők a lakosság fele. A többieket felnyomja a jegyszedő a sziget bejáratánál. :) Az igazoltatás miatt lekéssük a napot. Lement. Szomszédunk egy kis vadnyúl. Föl-le futkos a dombon.

 Az éjszaka nagyon csendes, mindentől távol, milliárd csillaggal az égen.