Az ablakból Beatty néz vissza rám. Saloon, Trading Post. Mint a filmekben! Átstruktúrálom a poggyászt. Alulra a nagy bőrönd: kardigán, hosszúnadrág, zoknik és bakancs. Felülre kisbőrönd: két adag váltóruhával.
A 95-ös út mentén indián települések tanyaszerű halmaza. Ha eleget locsolják a sivatagot még golfpálya lehet belőle.
Elmegyünk Las Vegas mellett, Boulder City mellett. A motelek mély benyomást tesznek rám. Nem kímélek senkit.
Valószínűtlen kék. Eligazítanak, merre a strand a Lake Mead-en. Micsoda csodás víz! Még a Balaton is ritkán produkál éppen megfelelő hőfokot. S ez a tó – a Colorado felduzzasztott víze – átlátszó.
B nem hiszi. Őt dobni kell bele. Szárítkozás közben kapunk némi homokfuvallatot, de nincs sértődés.
A hegyek között art déco völgyzárógát. Hoover Dam (1936). Mikor megépült, ez volt a legnagyobb. Célja a kaszinóváros áramellátása. Mellette az autópálya hídja alakul.
A völgy túloldalán kopár hegyek és Arizona.
Kingmannél elhagyjuk az Interstate 40-et és a 66-oson folytatjuk. Historic Rte 66. The Mother Highway.
Antikvitás üzlet több, mint kávézó. De aztán meglesz az is. Havasupai Indian Reservation. Tuxton benne szellemváros. De a sütemény nagyon is valóságos. Most is érzem az illatát.
Végtelen vagonokból álló vonatok – a vasút is valós.
Aztán befutunk Williams-be, de a vásár és a főúton turisták hada elriaszt a megállástól.