Visszautazunk Budapestre. A Kennedy-n szinte az elsők között csekkolunk be, sokat kell várnunk különös viseletek között.
Az American Airlines kapásból szétültet a gyerekekkel. A steward, – mikor ezt felemlítem neki – előzékenyen javasolja, hogy alkudozzak az utasokkal, hátha valaki hajlandó helyet cserélni. 
Brüsszelben váltunk. Az Unio nem bízik az amerikai securityben, újra, alaposabban átvizsgál. Hazáig Malév és szánalmas junkfood. Bort legalább ingyen adnak.
A visszaút British Airways-zel. Valamivel kényelmesebb. 100 filmből választhatunk, a kaja is korrekt.
Mindhárom légitársaság egészen hátra ültet a repülőn, szerintem utálják a gyerekeket. Utolsónak maradunk, mikor az USA-ba érkezve, a hivatalnokkal kell hosszas társalgást folytatni, hogy beengedjenek az országba. Két gyerekkel ezt elkövetni, késő este... mérgelődöm.
