Kisebb afférral indul a nap: G felveszi a szokásos Mexx farmerját, ami koptatott és szakadt. Ebből baj kerekedik. Zs egymás után húzza ki a szekrényből az alkalmasnak vélt darabjait, hogy itt nem lehet vacak ruhában megjelenni, meg az első benyomás bla-bla... Beadjuk a derekunkat, én szépruhában, G egy zsoltféle nyári nadrágban. Hanem, amikor a fésűt is emlegetni kezdi, visszabeszélek, mint kamaszkoromban.
Boríték is jön. A logo: United States Senate. G a Szenátussal levelez?! Kiderül, hogy a Social Security affér miatt kellett a helyi képviselőnek írni, aki azonnal válaszolt. Ilyen itt.
Az egyetemre megyünk (innentől MSU, azaz Montclair State University), bemutatkozunk Marinának. Kölcsönös örvendezés, stb., egy ígéretet is kapok, hogy nekem is találnak valami elfoglaltságot.
Utána a montclair-i ingatlanközvetítő gratulál a választásomhoz, elindulunk, aztán sorra kiderül, hogy a helyszíneken ő is először jár. Lassan világossá válik az is, hogy kétféle lakásunk lehetne. Leszeparált lakrész egy családi házban, ahol ugyan van kert ( és fűnyírás, jaj!), szabályos gömbfelületre alakított díszbokrokkal. Beosztásban olyanok ezek, mint a budai villák, mikor dolgozó népünk beléjük költözött: össze-vissza alakították a helységeket. A dekor sem tetszik. William Morrisnak bejött – nekem nem. A másik tipus ennél sokkal jobb: egy-két emeletes sorházak, klinkerburkolattal, közöttük tágas park, belül világos szobák, ideális elrendezésben. Minden bútorozatlan. Amire nem kell majd költeni, az a ruhásszekrény. Beépített tárolók (closet) harmonikaajtókkal, minden helységben vannak.
A lakáskajtatás, nem jár sok eredménnyel. A népek már a hosszú hétvégére készülődnek. Aki teheti, lelép a munkahelyéről. Az ingatlanközvetítők is.
Alaszkai lazac a vacsora. Ez nem tenyésztett rózsaszínű, hanem vörös. A természetben nevelkedett. Láttam azóta szupermarketben is. Dupla áron adják. Happy Independence Day!
Az esti tüzijátékot a Scarborough Station-on nézzük a Hudson partján, kempingszékekről. Majdnem elalszom.
