Strandolni megyünk. Bonyolult expedicióra készülünk a csomagok számát tekintve. Aztán a strandasztal mégsem fér be, így valószínûleg szörnyen kényelmetlen lesz. :) A hosszú autóút végén C vezetés közben váratlan akciókat hajt végre. Van aki úgy meglepődik, a légkondit sem bánja, letekeri az ablakot, hogy hangosabban ordibáljon utánunk mindenféle csúfat. C nem mutatja, hogy észre vette...
A Fire Island a Long Island külső dűnesora, max. 2 méteres tengerszínfeletti magasságban. Kukk:
http://maps.google.com/maps?f=q&hl=en&geocode=&q=+Fire+Island+Robert+Moses+beach&ie=UTF8&ll=40.629197,-73.23761&spn=0.021952,0.036435&t=h&z=15&layer=c&cbll=40.629197,-73.23761>
A növényzet mindenütt elkerítve, óvják, nehogy a szél és a hullámzás eltüntesse az egészet. C szerint a Robert Moses beach így is keskenyebb, mint tavaly volt. Óriási hullámok, mert valahol a Bermudákon hurrikán van és az korbácsolja. Vakító napfény, fehér homok, ahogy kell. A srácokat nem lehet a vízből kicibálni.
Ahogy múlik az idő, és emelkedik a dagály, egyre több felnőtt csatlakozik. A hullámok némelyike már háromméteres. Néhány kisebb után egy nagyobb, amelyik méterekkel kijjebb csap. Mindig van a parton valaki, aki épp aludt, sivalkodik, mikor kiönti a víz. Ugrálnak és visitoznak, mint a kisgyerekek. Az aqvapark ilyen vidám, önfeledt. Később látom, érdekes mintázatokat napoztam magamra, mert figyelmetlenül kentem fel a faktorokat. Tél közepe lesz, mire elmúlik.
Az égbolton reklám, 5 kisrepülőgép formálja. A betű kondenzcsíkból van.
Alig érünk vissza, rohanni kell a félórányira lévő katonai akadémiára. Ettől G kiborul. Szeretne végre kicsit nyugodtan nézelődni, tétlenkedni, de nem lehet. Zs hajt, menni kell! Hangosan korog a gyomrom a kocsiban. A Medve-hegységben neogótikus süsüvár. Passzkontroll, kanyargás, s végre kicihelődünk. G is röhög végre, ahogy a kempingszékeket cipeljük, mi lesz ennek a vége? Letelepszünk egy színpaddal szemben, a domboldalon. A háttér a Hudson szűk, hegyekkel közrezárt kanyarulata. Az időjárás a hetvenes években divatos pavilont építtetett a színpad mögé, ami mostanra homályos. A kilátásnak annyi. A KFC papírdobozaiból veszünk csirkedarabokat. Panír nélkül ehető.
Kopasz katona áll meg előttünk. G nem állja meg, megkérdezi új-e a cipője, és hogy tartja ilyen tisztán. Tényleg csúszkál a fény a fekete lakkon. Plastic – válaszol az ember és odébbáll gyorsan. A programfüzetből megtudjuk, hogy ő Morse, a direktor és Zs-tól, hogy moórsznak, ne morzénak ejsem a nevét. Ha ezt otthon tudnák!
Katonai jazzwoodstock nyugdíjasoknak. Ideje lenne a korosztályunkkal programokat csinálni.
