Vissza a kórházba, a teszt eredményért. Az 5. emelet felé beragadunk a liftbe.
Jelen van 1 dühös debella asszonyság, egyharmad liftnyi térfogattal; 1 betegszállítószemélyzet 1 betegszállítmánnyal, 1 db összepisilt nadrág, 1 db hányadékkal ellátott pulóver, 1 db kerekesszék, összesen fél liftnyi térfogattal. A maradék lyukakban mi szorongunk, 1 egyre ijedtebb Á-lel, 1 egyre pimaszabb B-vel.
A két mozgásképes asszony összevissza gombnyomkodásba kezd, ami tovább fokozza a liftünk zavarát. A mozgásképtelen nem mutatja, hogy észrevette a problémát. Mikor bekiabálják kintről, hogy jönnek a tűzoltók, a dagadt visszamorog, hogy ő innen ugyan nem fog kimászni. Climbing – ilyenkor nagyon nehéz komolynak maradni :DD.
Eszembe jutott a közelmúlt két rémes története: az asszony, aki órákig haldoklott a kórházi váró padjai alatt és nem segített rajta senki, és a takarító, aki a hosszú hétvégét töltötte egy irodaház liftjében. De mi fél óra elteltével kijutunk. Aznap az összes kórházi programunk ennyi. A rendelésnek vége.
Ez a marslakó még a korábbi doktorosdi után várt kedvesen, az ablakba ragadva.
