Csütörtökön elvisszük a kerékpárokat a javítóba, és találunk egy harmadikat az utcára kidobva. Aztán G még egy szófát is.
Briarcliffbe megyünk pénteken, ismerkedni C dán rokonságával. A könnyű ebéd vagy húszféle finomság. Jól esik a kempinges konzerv-menü után.
Aztán Zs mégis idenyomja az ezerkilós tévét. Az egyik szomszéd segít felvonszolni, pedig eléggé cinegegóga. Halkan esik.
Szombat. Rémes szervezés N.Y.C-ben.
Erős fogadalmak, hogy ezután terv nélkül soha. Kultúra nélkül. Ok nélkül. Sötétedéskor gyors tempóban távozunk a szigetről. Még mindig rossz a hátsó lámpa. Holland Tunnel.
Vasárnap. Az MSU-ról Marina az, aki a külföldi diákokkal ápolja a kapcsolatot, ekkor éppen BBQ keretében. A fényképek alapján jövök rá, hogy a gyerekek szemtelenül össze-vissza járkálnak a házban és fotóznak mindenfélét, míg a vendégek a kertben barátkoznak.
Másnap, hogy a suli előtt még strandoljanak, elvisszük a srácokat Sandy Hook-ra. A Garden Stete Parkway 2x5 sávval fut déli strandok felé.
A homokos plázsra hamar ráununk, javaslom, tegyünk egy kitérőt a földnyelv északi végébe. Váratlan, hogy két rakéta dekorál az út mellett.
A félsziget végében, Fort Hancock katonai bázis volt a 1976-ig. Ma néhány épületét a nemzeti park rangerei használják, néhány romos.
A Rodman Gun-ra azt hittem, valami színházi kellék, vagy kevéssé sikerült emlékmű – de valódi ágyú, a világon valaha használt legnagyobb. A polgárhaború hozta ki belőlük az ötletét.
A meglepő, ahogy az itteniek berendezkedtek a hidegháborús időkre. Pompás panorámával légvédtek. Bizonyára értékeli az, akit nálunk soroztak. 
A tiszti lakások az öbölre néznek.
Most eszmélek: a tévében épp egy tök énekel, egy uborkával, bibáppá, és táncos-énekes formában a zsidó-palesztin konfliktus kulcsszavait hallom, subáppá, miközben távolodnak a sivatagban. Veggie Tales.
