Egész napos tétlenkedés. Autókerülés. Gyaloglás.
9344 km-t tettünk meg, 19 államon keresztül: New Jersey–Pennsylvania–Ohio–Indiana–Illinois–Iowa–South Dakota–Wyoming–Idaho–Utah–Arizona–New Mexico–Colorado–Kansas–Missouri–Kentucky– és újra Indiana–Ohio–Pennsylvania–New Jersey – most is tanulom.
A kocsi egész jól bírta. A hátsó lámpa ment tönkre, az egyik abroncs eresztett és valami a kipufogóval is lehet, bár újabban ismét nem elől füstöl. Matyi! Kukk:
Az út 12 éjszakáját kempingekben töltöttük. Több helyen jelezték, hogy még nem volt vendégük Magyarországról. Úgyhogy hajrá!
Gondoltam, lehetne egy kis termékajánló vagy -rettentő az utazás végén.
Kezdem azzal, ami rémes:
A kávé és a kapucsinó. A benzinkutak üzleteiben látszólag óriási a választék. De ebből a decaf eleve kiesik. A capuccino-nak hívott lé érdekes elképzelés. English Toffe, French Vanilla, Irish Cream, stb. fantáziaízekben édesslejmos-nájlon habosvíz, amihez hasonlót nem tapasztaltam eddig. A 32 oz méretű papírpohár kevés híján 1 literes. Mint egy homokozóvödör. A többi kávékra mindenféle dicsekvéseket írnak, ilyen-olyan szuperpörkölés, de azt is vödörvízzel hígítják, s ezzel oda az egész. A szigetelt pohárban lassan hűl a lev, szétégeti a nyelvem. Bosszúból elképzelem, amint az amerikai turista megkóstol egy bica-t Portugáliában.
A következő szomorúság a kenyér. Vizes szivacs, csak könnyebb annál. Tudom én, egy toasteren kellene átfuttatni, de az nem tartozik a tábori alapfelszereléshez. Kenyérhéjas kenyéret nem gyártanak. A végén a Wasa ropogósnál kötök ki, az legalább határozott.
A süteményben, édességben többszöröse a cukor, mint kellene. Hiába na, valamitől megnőnek itt a fenekek. Az ülőgumók, ahogy a jógaoktatóm hívja. :)
Ki az a Hannamontana?!
És a szúnyog is. Sunyi offenzíva – nem érzem, amikor szúr. Órák múlva már olyan, mint odahaza.
A palackos víz. Nem oltja a szomjat. Artézi vizet árulnak, nyomelem-menteset. Ihatnám akár az esővizet is. Cukros-citromos limonádét kevertem belőle. A sivatagban esténként nagyon hiányzott egy hosszúlépés. Olaszrizling nincs az alkoholtilalom miatt és a Partysoda meleg. Egyszer sem láttam behűtve, pedig minden más van jegelve is.
Ehhez képest a rádióműsor nem sokat számít. Az én mulasztásom is, hogy nem vittünk utazós zenét. Utazó szenét. "Vidéken" nem sok jóra lehet számítani ha csak a rádió gombjait tekerészem. Volt néha Led Zeppelin. :)) Egyszer, de csak egyszer: Love shack! Baby, love shack is a little place where we can get togetheeeeöőööör... Aztán csak fekete-fehér gajdékolás, míg elég ideges nem lesz az ember, hogy kikapcsolja az egészet. Pedig jól szól. Szerintem valami bling-bling* dekoros pacák autója lehetett. Időnként kedvem lenne feltekerni a hangerőt, mert a mélynyomók biztos az ablakhoz kergetnék a közellakókat. [*bling-bling: hip-hop term for expensive jewelry and goods, the status symbol of success – Lonely Planet]
A Babérkoszorús Neonbetűs Aranyfokozatú Kiváló Áruk Fóruma:
Gázégő. Apró, cuki és működik.
350W-os töltő. Szivargyújtóról töltöttük útközben az macBook-ot, a kamerákat és a telefonokat. Hogy lehett korábban létezni nélküle?
Solarcaine. Lidocainos bőrnyugtató napégésre, szúnyogcsípésre. Fazonalakításnál. Azonnal hat. Mindig erre vágytam depil után.
Visitor's Center. Nehogy valaki pénzért vegyen USA-térképet! Az ilyen központokban ingyen térkép + kedves nénik az összes programot, nevezetességet felsorolják. Kicsit gyanús intézmény, mert két helyen névvel beírtak valami nagykönyvbe, hogy a Nagy Testvér is szemmel tarthasson kóválygás közben.
