Kezdődik az iskola! Mindannyian izgulunk. B-ért reggel fél 8 körül, Á-ért fél órával később jön a sárga busz.

Már napok óta érkeznek mindenféle tájékoztató papírok a Board of Educationtól, ahol beírattuk a gyerekeket. Néha több oldalas irományok. Egy pillantás alatt nehéz eldönteni, hogy valami praktikus tudnivaló van rajta [– érdekel], vagy pedig elvi értekezés arról, hogy az államnak milyen fontos a gyermekek korszerű oktatása [– na, ezt nem olvasom tovább]. Levél a Transportation Managertől, hogy 4-én, mikor, melyik sarokról, melyik gyereket viszik el. 

Hát a szülő mit csináljon? Gyerek buszra fel, elporzik, azt sem tudom hova? De mindenki megnyugtat, igen, ez itt így van rendjén. A szülő nem megy be az iskolába. Később azért lesz egy lehetőség: a Back-to-School Night.

Utólag azt mondom, B és Á nagyon bátor! Erősen hiányos nyelvtudással, egyedül elbuszoztak az iskoláikba, felvették a kapcsolatot valamilyen tanárokkal ott, a valamilyen osztálytermekben. Előtte még annyit tehettünk, hogy kívülről megmutattuk mindkét iskolát. Mert külön suliba járnak: Á iskolája 1–6. osztályosokat oktat, B-é 7–8 osztályig.

B óráiról érkezik tájékoztató: science, matek, torna, ESL (English as Second Language), technology, family and consumer, torna, multimedia, második félévben art is. Azt mondja, nincs osztálya, mindenki önálló órarend szerint mozog. Három idegen anyanyelvű gyerek, nekik minden nap egy óra külön ESL. Ekkor segítséget kapnak a házifeladat elkészítéséhez is.

Á órarendje ködös. Neki is van matek, ESL, torna, s spanyol nyelv(?!) is. Szűkszavú válaszokat kapok tőle. – Milyen az iskola? – Jó! – és kész. Csak a harmadik héten lesz a bizonyos Back-to-School Night. Viszont ő kap egy listát, mit kell beszerezni. A könyvborítója halálfejes fürdőruhaanyag. Ezt adták a boltban és én rezzenéstelen arccal átveszem: persze!

Az első iskolai napról még annyit, hogy a suli alatt bevonatoztunk a Citybe. Elég idő áll rendelkezésre – hazaérünk még B előtt.

B&H – a világ legnagyobb fotósboltja, – talán az Akihabarán lehet még hasonló, – akkora, hogy sínrendszeren küldözgetik a raktárból a cuccot az árukiadó felé.

 A használt állvány helyett könnyű a könnyű szénszálas vadiújra csábulni.

Teszünk egy próbát a NYAC-ban is, hátha lehet valakivel beszélni a vívóteremben. A New York Athletic Clubba már bejutni sem egyszerű. Az épületben szigorú dress code-dal kűzdenek a vietnámi papucsok és mackónadrágok ellen. A recepció mellett álldogálva a ruházatom nem fedi fel a meztelen rekeszizmom (clothing that reveals bare midriffs), mégis felháborodott pillantást váltunk ki egy távozóból. G nem visel zakót.

Visszafelé rossz vonatra szállunk, máshova visz, és épp egy távoli állomáson ücsörgünk, mikor B hazaér. Telefonon kérem, menjen ki majd Á elé, a buszhoz. De aztán Á néhány perccel korábban hazakerül. Meggyőzte a busz személyzetét, hogy kicsit vigyék közelebb, és biztosította őket, hogy hazatalál. Milyen nyelven? Hogy?