Az iskola folyamatos izgalomban tart. Reggelente a sárga schoolbus-ok cikkáznak szerte a városban, ahogy begyűjtik a gyerekeket. A főutca sarkain, egymástól 4–5 háztömbre egy-egy csoport iskolás ácsorog, az apróbbak anyával. Ahogy a busz közelít, sárga lámpákkal integet messziről, – aztán megáll és a pirosak villognak. Elől egy kis sorompó nyílik ki. Ezzel egyidőben leáll az úttesten a közlekedés mindkét irányban. Nem előzhet egy autó sem és nincs türelmetlenkedés. Nyugodt és biztonságos rendszernek tűnik.
Az iskolából naponta ömlesztenek haza több oldalnyi aláírnivalót, tájékoztatót. Ezek tele rövidítésekkel, amit nehezen ért meg az, aki nem itt járt suliba. PTA? PALS? Gift Wrap? Key Class? Kiemelném a Breakfast/Car wash együttes említését, mint 27-i iskolai programot. A zűrt fokozza, hogy a papírok között reklámanyag is: Innisbrook csomagküldő katalógus vagy Helen Grace csokoládék – az utóbbi azért nézhető. A YMCA őszi programja.
B folyamatosan az iMovie és Cinema 4D kérdéseivel gyötör. Meg, hogy tudattam-e már minden ismerőssel, hogy feltette a Youtube-ra az általa gyártott kisfilmeket? A Lights, Camera, Action! címmel tiniknek szervezett program a filmkészítés alapjairól, épp nekivaló! Forgatnak, vágnak, szinkronizálnak. Tagságival hetente kétszer járhat ide, de azzal lehet úszni is – minden nap. A YMCA mindenfajta programot szervez az összes korosztálynak. Helye ez sportnak, szakköröknek. Ráadásul tip-top környezetben, komoly felügyelettel.
A Back-To-School Night elég későn kezdődik.
A Homeroom-ben kezdünk, vagy 50 számítógép között, – aminek a fele Macintosh. 10 perc összefoglaló a tantervről. 
Aztán hangosbeszélő rivall az előadóra, hogy itt a vége, – s a szülő vonul a következő helyszínre. Tornaterem. Frissen lakkozva. Sportról nem esik szó, viszont elkap a nővér, hogy a Hepatitis B oltást ismételni kell. Betévedünk a művészet óra-előadásra is, a jókora színházterembe. 
Végül az ESL-t tanító spanyol asszonyt kérdezzük ki, mik a szándékai. Minden helyszínről a hangosbeszélő ordítása zavar ki.
Á-nak sem zökkenőmentes a kezdet. Mérgelődik suli után: – Mindenhol plakátozzák magukat, kiírják nagybetűkkel, hogy "Ask!", aztán, ha megkérdezek valamit, csak még bonyolultabb angol szavakkal tudják megmagyarázni! Vagy: – Azt mondtátok, hogy ez az iskola könnyű lesz, aztán három ember is nehezen érti meg a házifeladatomat!
Tényleg! Teljes erőbedobással próbáljuk megfejteni a teendőket. De nehezebb értelmezni és lefordítani, mint megoldani. Aztán a második héten, váratlanul négyzetre emelnek és gyököt vonnak. Nem korai ez?! S végre itt az órarend is. Két spanyol óra a héten. Ez váratlan...
Az iskolában ebédelnek. B panaszkodik, hogy nincs nagy válszték: hamburger, sültkrumpli, pizza, szendvics. Az ebéd itt nem számít főétkezésnek – amolyan bekapokgyorsanvalamit-hogykibírjamestig.
Á menüjére én is befizetnék. Chicken Patty on WW (azaz whole wheat) Bun, green beans, Mixed Fruit Cup, Low Fat Milk. Vagy: Whole Grain Pizza, Garden Salad, Apple Sauce, Low Fat Milk. Valami svédasztalról is regél. Minden nap hoz a zsebében egy csomag édes bébirépát.
