Új házmestert kapunk. A super mostantól Jesus.
Szükség van még egy íróasztalra, pontosabban csak az asztallapra, ezért a Montclair Times-ban bejelölt helyszíneken hétvégi Tagsale és Garage Sale. A környékbeli utcákon 8–10 vásárt érdemes felkeresni. Az egyik helyen idős házaspár próbál megszabadulni a szépségeitől. A néni vastag púderréteg alatt, bíbor rúzs és visszafogott elegancia. Sajnos a szarvasbőr kesztyűi nem jönnek fel – igen aprócska termet, de megcsodálom a ruhatárának felkínált részét. Finom darabok. Az eszcájgja nem méret után készült. Porcelán és újezüst a Fifth Avenue-ról. Legjobban a kaviárszedő kanálkák tetszenek. Csigaházból készültek. 
A felső képen, az asztalon látható összes edényért 45 dollárt kérnek. Lehet, hogy átaludták a pénz inflálódásának éveit?
A cápaállkapocs megtetszik Á-nak. Megihleti.
A további helyeken sem asztal, sem lap, csak pulykafelfújt és répabowling. Érzem, egyszer még bánni fogom, de otthagyom.
Délután családi nap a magyar cserkészeknek és a passaic-i magyar iskola kisdiákjainak a közeli west-patersoni Rifle Camp Parkban. Részvételünk célja, – ó be szeretem! – az ismerkedés. A fiúk jobban feltalálják magukat, őket egy csapat lány egyből elkéri játszani. És ez így is marad, mert a velük egykorú srácok távolmaradnak. A helyszín a toddlereké.
Udvariasan hárítok, amikor felajánlják, hogy megmutatják a péket és a hentest, ahol a hazaihoz hasonló ízekkel csillapíthatom a honvágyam. Egyelőre nem jelentkezik a vágy, hogy gyulaival tömjem magam. Azt sem vallom be, milyen hatással volt rám, amikor a www.kolbasz.com honlapot megláttam. (Lehet, hogy a PC-sek előnyben, mert sem az iMacen, sem az MacBookon nem hallható az aláfestő zene, ami teljessé teszi az élményt.)
