New york-i jelmezbe bújok és ezáltal 10 évet öregszem. 
Lehet, hogy kezdek belebolundulni, de mintha a blézer és zakó elégedett pillantásokat váltana ki azokból, akikkel kapcsolatba lépek a nap folyamán. Viszonzásul én is megcsodálom a kalauz és a recepciós hibátlan választékát és vasalt egyenruháját. Hogy árnyaljam kissé a lehetőségeket, ha valakinek eszébe jutna üzleti tárgyalásra idejönni, bátran megjelenhet megkímélt állaputú 80-as évekből való öltözetben. Csak "tailored" legyen! A divatjamúlt nem tűnik fel, csak a kilógó váll és térd. A londoni bankosok piperkőc ficsúroknak tűnnek a csőnadrágjaikban az itteni répanadrágok között. A nők meg? Hát semmi különös. Mint két temetés közti szünetben.
Van egy kis idő a Midtown galériáira, mielőtt megjelenünk a NYAC-ben. A New York Athletic Club a város legpatinásabb sportklubja a maga 120 olimpiai aranyérmesével, ha a pekingieket nem számítjuk. (Bocs. Beijing.)
A hallban félhomály, ősz asszonyok találkahelye. Emléktáblák: WTC 9/11 – 22 halott klubtag, Vietnami Háború – sok halott klubtag.
12-kor megjelenik Michael és felkísér a legfelső szintre. Ejha kilátás.
Aztán végigvezet az épület karakteresebb terein.
Running Rack, uszoda, étterem és birodalma, a vívóterem. Ez, mintha veszített volna fényéből.
Mosodai szállítókocsik álldogálnak középen, két asszony hajtogat. A falon a régi dicsőségek. Mennyi magyar név! Egyikük két rendbeli infarktusának réztábla állít emléket. Mikor leállt a szíve, itt a helyszínen felnyitották a mellkasát, szívmasszázsban részesítették, s túlélte! Másodjára nem sikerült.
See you on 17th! Fogadás lesz a vívósport élmezőnyének.
