Bíróság – de semmi diadalmas lépcsőn levonulás villogó vakuk fényében. Csúnyán lekaszáltak.

A helyszín itt van két sarokra. Tulajdonképpen a rendőrség tanyája. A tárgyalás időpontja már a büntetőcédulán megjelölve: 4.30, pm. Mivel azóta adáz energiákat fektettünk mindketten G New Jersey jogosítványába, meglehetős reményekkel futunk be: bizonyosan díjazzák az erőlködést! 

A bejáratnál a közeg alaposabb, mint a reptereken, megvizsgálja a táskám tartalmát, az intimbetét külön a szeméhez emeli, mint valami titkos szuperfegyvert. Pechemre nálam a kis bicskám, ezért kint maradok. G 5 perc után integet – ezt látnom kell! Bicska a folyosói szemetes mögé kerül, én újra nekifutok a röntgenkapunak. Bent tilos fényképezni.

A filmekből ismert bírósági tárgyaló, bíró, ügyész, rendőr fegyverarzenállal kontra kb. 30 fő, 10 kísérő, ügyvéd. A tárgyalások statáriális jellegűek és vagy vidám "Thank you judge!"-ban, vagy lehorgasztott főben végződnek. G bemutatja az ügyésznek az elkészült vezetői engedélyt, válaszol a különös nyomatékkal feltett kérdésre: Bűnös?!

Aztán sor kerül. A bíró dühös. Gyorsan beszél. Mire lefordítom a mondókáját magamban, két gondolattal odébb jár. Az ügyész csökkentett büntetést kér, mert már megvan az igazolvány. A bíró szinte kiabál. Lehet választani: vagy 250 dollár büntetés, vagy félévre bevonja a vezetői engedélyt! Jó, hogy elkészült! – képedek el. Itt visszabeszélni pláne, de belebeszélni sem lehet. Kútban minden próbálkozás, hogy a törvényben előírt idő az államba költözéstől számított 60 nap, és nincs arról papírjuk, mikor jöttünk ide, – ez nem az a hely, ahol lehetne szólni. Ehelyett egy nyazsgem judge!-ot  gondolok. És pá! Jó lenne nem találkozni többet. Megfélemlítettek.