Jól indul nap. Jóga a 22. utcában, utána könyvesbolt, órákig. De aztán vége a jónak, mert a kocsival baj van! Tünetek: fehér füst és benzinszag. A "magyar" autószerelő saccperkábé 1000-1500$-ért gyógyítaná. Száj legörbül.

Zs felélénkül a műszaki kérdéstől és a feladattól, egyből a könyvtárba siet és a megfelelő chatszobába. A remény feltámad újra.

Másnap Garfieldben a verda váratlanul megjavul. Amíg tart a cserkészélet, Passaicban bevásárolunk.

Az abécé a Monroe streeten, dél-amerikai körutazás. Minden termék és felirat onnan való. Számomra újdonság a tomatillo és a sütnivaló, apró zöld banán, kaktusz, manióka, és másfajta valamik, amiket sosem láttam. A legizgalmasabb egy dip, friss tomatillokrém, koriander levél, zöld csilipaprika, hagyma. Többféle yam és micsoda babválaszték! Fekete, sötétbarna, vörös Kidney, tarka, nagyszemű fehér, aprószemű fehér, zöld, feketeszemű barna. A húsospulton, – ami nem jellemző az amerikai szupermarketekre, – sok belsőség és gyönyörűen manikűrözött borjú és sertésköröm. Vérpuding. Kecskehús – a kedvencem! Egy Pinotxo-reggeli lebeg a szemem előtt: a bácsi reggel hétkor valami szaftos pacalpörkölt ügyet intézett és dacára a korai órának, pohárka vörösbor is volt előtte. Ha nem is hajnalra, de újra erősen kísért a látvány. A boltban tejcsokoládé nincs, ami van, sűrű és cukortól ropog – amire pedig a bittert írták, abban a kristály sincs. Tömény.

Vasárnapra színházjegyünk van. Alexander Kasser Theather az MSU-n: Crazy for You. Ének, tánc, éneklő tánckar, flitter, strucctoll, schmuck és csillogás. Lélegzetelállító jelmezek. A díszlet fura, ahány szín, annyi stílus. A közönség részéről: visszatapsolás és vastaps – nincs. Viszont álló taps és vísítva ünneplés – az, igen!