Hálaadás másnapja csendes nap, ha a montclair-i forgalmat figyelem, de a Garden State Plaza a Paramusnál megközelíthetetlen. Óriási a dugó és rendőrök terelik a forgalmat. Ja! Discount és buy-one-get-one-free! Az Apple-hoz igyekeznénk, de ez így nem fog menni.
Newarkban átszállás.
A manhatteni boltban csak az emberek hemzsegnek, az autók nem. A diákkedvezmény erősebb a thanksgivinginél, nem is érdemes a sorba beállni. 
Akkor a MoMA! 
Ahol a fotók lennének, nyomdaipari kiállítás, különböző fajtájú nyomatok, fametszettől az ink jet-ig. Jó-jó, de nem újdonság e téma. A modern gyűjtemény eggyel feljebb. 
Tessék, egy Tom Wesselmann pocsék, általam telibevakuzott kiadásban.
És egy döbbenet Picasso! 
Látogatók a műtárgyak előtt fotózkodnak.
Majdnem utolsónak maradunk. Két pár cipő a szőnyegen maradt.
Visszaúton a nagy divatházak előtt. A kirakatok karácsonyi őrületben. Előttem tumultus és hangzavar. Emberek táblákkal a kezükben és a táblákon nyúzott állatfejek, U-R... – De nem: F-U-R! Jaj nekem! A C féle rókagalléros kabátban vagyok. Pillanatra megingok, ezalatt G-nek nyomavész, én kifutok a járda úttest felőli oldalára, mert majdnem minden tüntető a bolt felé ordibál. Ahogy slisszolnék mellettük, látom a szemem sarkából, néhányan felém néznek és már hallom is a visítást. De néhány lépés után lehalkul, jobb szeretnek a Prada előtt... Vidám lesz a tél, ha ilyen túlélőtúra lesz minden alkalom ebben a kabátban!
