A srácok betlehemeznek, ami jelen esetben donációgyűjtés a cserkészek javára c. tevékenység karácsonyi formája. Csoportonként néhány családot látogatnak meg NJ, NY, PA, CT államokban, hogy kis, ünnepi műsorral elterelve a figyelmüket, e kedves, idős házaspárok és nővérek büféasztalait, desszertestáljait lecsupaszítsák. Találkoznak T tanár úrral és egy barátunk képével, a hűtőkasztnira mágnesezve. Hogy hol? Azt nem tudják.
Ezalatt két összefagyás közt adogatom a filmet, a zöld hátlapot és arrébbgurulok az autóval. Semmi Pleasure Plus.
Vasárnapra odébbállnak a hófelhők. Emitt törtseprő az autóhótlanító, – mert a partvis már előző nap szétomlott – a szomszéd evezővel és teniszütővel száll harcba.
Tiszta, éles, ragyogó idő kerekedik.
Newarkban beindítják a kávéskannát!
Hétfőre pedig olyan megveszekedett a hideg, hogy mire a boltból hazaérek, minden homlok- és arcüregem külön-külön fáj.
Az erkélyajtó korábban nyugtalanított, mert a külső zsalus és mozgatható üvegek mögött, a belső oldalon csak moszkitóháló van. Azt hittem, már ősszel meg fogok itt fagyni. De bármily hihetetlen, ez a dolog működik, és nem enged be több hideget, mint más nyílászáró. Érti ezt valaki?
