A cipruserdőkben gyompálma az aljnövényzet. A fák teteje vastag felhőben, törzse zöld trutyiból áll ki, gumicsizma nélkül nem lehetne erdei sétálni.
Az út mentén táblákon a szokásos év végi közlendőkön kívül, valaki úgy érzi: "Life is short / play hard". Itt?
Charleston felé kanyarodunk az I-95 ről. A mobilhome-ok a korábbiaknál rémesebb állapotban. Köztük a ciprusok, nyálka és a hivatalos növény, a palmetto.
Itt a korabeli Dél egyik fővárosa, (óh) Ashley nevű folyóval. Újabb variáció az amerikai otthonokra: a házak oldalán gang. Plafonventillátor keringeti e folyosó levegőjét.
Váratlanul európai léptékű a belváros. Turistahad. Néhány túlélő ültetvényesház.
Cukrászda! Vajkaramella- és csokoládépraliné, 4 dollárért.
Néhány art deco épület itt is áll, és mennyivel szebb minőségben, mint a strandszínű betonok Miamiban!
A városka egyre jobban tetszik, s nem ereszt.
Az eddigi utak során nem nagyon láttam új és érdekes épületeket. Most egy egész utcányi családi ház.
Egyelőre nem megyünk vissza az autópályára, s milyen jól tesszük! Egy leállónál rákárus. Egy amerikai – saját termékkel. Aki szereti, bizonyára értékeli, hogy 6.5 $/lb és imperial méretű.
Egy utolsó pálmafás naplemente – legalábbis egy időre.
Grillsütőt még keresnünk kell a rák mellé. Öreg este, mire megfelelőnek tűnő szállást találunk. Az is senior kedvezménnyel csalogatja az utast. A szobát látva nem is csoda. A szigorú motelelegancia még a '70-es években gyökeredzik. Kint rémesen lehűlt, lehelletem az arcom előtt gomolyog és a szoba is hideg. Bent a füstérzékelő miatt nem tanácsos grillezni, ezért ki-be rohangálunk a vacsorához.
Mulattat, hogy ilyen délies jelenetben van részem. Egy apa és fia jön megnézni, mit művelünk a parkolóban, és elárulják, hogy ők a fürdőszobában sütötték a steak-et. :)
