Szép napos idő, de a hőmérséklet nappal sem emelkedik –5 fok fölé. Délben fotózás Newarkban.
Naplementekor a Tappan Zee Bridge fotót kell megismételni. A korábbin néhány extra fényfoltot engedett a hibás harmonika. Nem valami jó arrafelé az idő, a nap felhők mögött. Végre látom a sárga tesz-vesz kukacot a híd forgalmi sávjait elválasztó betonkockák átemelgetése közben. Attól függően, milyen irányban erősebb a forgalom, változtatják a sávok számát 3/4-ről 4/3-ra.
Sleepy Hollownál úgy tűnik, érdemes visszafordulni. A nap kisütött a felhők alól. A zsákutca végénél, a vízparti sínek fölött egy tábla fenyeget, hogy előállít a törvény, ha trespassing a sínek között! Nem emlékszem, hogy az elrémítés már ott lett volna Thanksgiving csütörtökön, amikor korábban itt jártunk. A parkolónál, az egyik ház lakója épp most ér haza. Alaposan megbámul. Kiváncsi vagyok, hív-e rendőrt? Gyorsan kell csináljuk! Szemben egy földnyelv nyúlik a Hudsonba és nem látszódik, hol kezdődik a víz, mert a hullámzás ívekbe gyűrte a havat és jeget a partján. Mély és laza az anyag. Beljebb mozog is. De odáig nem kell bemenni. A nap ragyog a híd vasgerendáin. Amikor vonat jön, lapítok a part menti óriás kövek között a piros kabátomban. G a hideg miatt sietve dolgozik. A zár nem működik, dermedt. Mikor végre elkészül a két biztonsági ismétlés is, máris nyargalok vissza a sziklás hegyoldalon. G feje vérzik, mert a kamera nagy és nehéz, és valahogy ráesett a hegymászás közben. Álljunk meg? Á, dehogy! Feltűnik egy helikopter. Ez nem lehet véletlen! Addigra már majdnem a kocsinál járunk. Vörösre fázott kezekkel és szép, kifejlett paranoiával ülök a vissza kocsiba.
A következő kép egy épületről készülne. Múltkor láttam, Zs-tól visszafelé, az út menti facsoport mögött, ahogy három emelet magasan és hosszan, egyformán kanyarog. Padlótól plafonig érő üvegablakai mögött teljesen azonos a világítás minden helyiségében. Alakok mozognak odabent. Elvarázsolt holdbázis. A parkjának bejárata előtt kiszélesedik az út. A belső oldalon egy biztosítótársaság logója. Kint állunk le. Várjuk, hogy felkapcsolják a világítást. Pár perc múlva megjelenik a security villogó dzsippje. Kiszáll a tányérsapka, és érdeklődik, mit keresünk. Szerintem köze hozzá szál'se, nem megyünk mi a kerítésig sem, de a hülye nagy fogást akar vagy terroristákat, mert tovább faggatózik. G froclizza, naná, ilyet kihagyni?! De az világos, hogy itt már nem várhatjuk be a sötétet. Annál jobb: Tarrytorwnban meleg tea és sütemény mellett is lehet. Sötétben visszamegyünk, és az út menti alacsony kerítés fölött készül a kép. Most nem jön senki. Az országút szélére nem jön gyalog kényelmetlenkedni a hős.
