Rémesen kezdődik a nap! Meghívást kaptunk néhány nappal ezelőtt a mai Honor Roll és High Honor Roll oklevelek átadására a Mt Hebronba. A színházteremben a 6., 7., és 8. évfolyam, szülők. Szózatok a néphez, majd a nevek, akik elismerést kapnak. HR 6. majd 7, majd 8. Akkor biztos a HH-ban lesz. Szólítják őket, de a fiam nincs köztük. Mi van?! Egyre rosszabbul érzem magam. Miért kellett idejönni? Azért sem értem, mert a bizonyítvány csupa "A". Nekem kitűnőnek tűnik. Közben a szponzorációra felszólító beszéd, aztán kivonulás osztályok szerint. Vége.
B odaugrik hozzánk egy pillanatra: mondd mi volt ez? Miért nem kaptál? Nem tudja, – s közben biztos besorolja a kamaszkori csapások közé. Hazafelé, a kocsiban nincs kedvem beszélni, de otthon nekiugrok az asztalomon a papírkupacnak, kihalászom belőle a meghívót.
G telefonál. Hosszan váratják, amíg utánanéznek. Aztán a lakás másik felében hallom a kagylóból a visító affektálást, hogy so sorry about it, de ezt elszúrták. Jó, hogy nem lát a dög, mert halálos a pillantásom.
Már sorban jönnek a zavarok. Elmarad a jóga, ami átöltözés után derül ki, a mat is leterítve. Hrrr. A tálalása következő: a recepciós elveszi a csekket a 16 dollárról, majd közli, a mai óra ingyenes. Felcsillanó szemmel kérdem, hogyan? Ő: a csekket felhasználhatom majd a következő órán, elteszi. Megismétlem a kérdést. Ő, újra: az oktató, Lisa, most telefonált, hogy beteg, de gyakorolhatunk a teremben ingyen. :[ Ó, thank you, but I can practice at home. :) Míg beszélünk, végig szélesen gesztikulál, kezében a papírdarabbal, ami mágikus erővel bír, mert képtelen vagyok levenni róla a szemem. Lassan kapcsol, de végül visszaadja.
Délután szorongva várom B-t az iskolából. Azon töröm a fejem, milyen kárpótlást kapjon? Széles mosollyal állít be. Előbb az oklevelet, majd apró borítékot nyom a kezembe. Kedves bocsánatkérés a House I-tól a történtekért, könyvutalvánnyal kiegészítve. A mérgem elszállt.
