Esik és cidri. Hol a tavasz? Senkinek nincs kedve kimozdulni. Délutánra végre ráveszem a bandát, nézzük meg az Edison-kiállítást West-Orange-ban. A laboratórium, a legérdekesebb épület – zárva. A tatarozás után, ősszel nyitják meg. Bánatosan veszem tudomásul, hogy erről lemaradok. Edison háza, felettem a dombon. Hátha érdekes!
Hát annyira, mint egy viktoriánus skanzen. Ilyet még úgysem láttam! Egy ranger vezet körbe az épületben. 29 félhomályos szoba, nyugodt, polgári életmódra berendezve.
A finom kis részletek alig látszanak.
Az ebédlőben terített asztal. Edisonék nagyon szerethették a süteményeket, amint azt két műanyag torta szemlélteti. A teaasztalkán a harmadik.
Innen nyílik a egyik konyha. Itt értem meg, miért foglalkoztatta a ház urát a villanyizzó.
A legvilágosabb a veranda.
Kint rákezdett.
Eztán vissza a setétbe.
A kapcsolódó személyzeti szobák.
Az emeleten számos háló, dolgozó. Rangerünk pontosan beszámol, mikor, melyikben, ki s mit? Nem nagyon figyelek.
Kívülről is meglehetős.
Kapunk egy kedves ajánlatot, bemehetünk a garázsba. Ha a John Deere fűnyírókat nem számolom, 5 autós flotta. 
A középső darab még abból az időből, amikor a viktoriánus női kalapdivat méretéhez szabták az utasfülkét.
Igazán szép, bérbeadható állapotban csak a Ford T modell van.
Ezalatt az utcákon rózsaszín szegélyek képződtek, ahogy az eső leverte a szirmokat.
Este a Pancake House, néhai Diner fotózás. 
Kivált a banánporciók tetszenek: 4 darab a kistányéron. Ki rendelhet ilyet?
