A Pistát ezer éve nem láttam. Most itt van úra a városban, ahol fölnőtt. A lakáskulcsa egy csinos HÁÁÁÁZAAAT nyit, amit senki nem lak. Majd mi! Beszélgetünk, időnként üvöltve, míg a vasút a szomszédban eldübörög. A ZAJA-ZAJA-ZAJA mindent elnyom. TEEESSSÉÉÉK?
Tényleg! Akkor aludtunk el a Kőtengeren.
Az ÉÉÉÉHSÉÉÉÉG gyorsan visszahajt az utcára. Tanakodunk hova – közel minden. TEEESSSÉÉÉK? Az evő, az ivó, a kisbolt, a nagybolt. A Las Fuentes-ben ismerkedek tovább a mexikói lepényekkel. Fölöttem tarka nejlonnippek röpködnek.
Immár rózsás kedvvel indulok a városnak. A második sarkon neon cédula: Moving Sale. Herr S-nek mutatnám, azonban mégsem érek rá, mert felmérem, aranybányára bukkantam. Jól szituált, gyermektelen házaspár herdál fillérekért. Pink Anne Klein kabát 10 dollár! Maga az asszony is megbánja, hogy ilyen olcsó. Késő. Fizetek, majd reggel jövök vissza a zsákmányért. A rózsa bokorrá dúsul.
A Loop-ot vesszük célba La Salle gavallér utcáján.
A Chicago-folyó mentén magasházak. Már érzem a nyakizmaim.
A lábam ólmos. A Loop helyett visszakanyarodunk az üzletek közé. 
A beépített kődarabok régi európai és ázsiai épületekről valók. Áhítattal fogdossák az arrajárók.
Hopp, ebben a miki- pontosabban minnieegeres boltban óhajtana Herr S ajándékot választani Jana-jo-nak. Mein Patenkind. Megrontani egy ártatlant! Mit nem?! Minden érvemet latba vetem, a giccsruhák ellenében – s egyelőre megnyugtat az eredmény. A csicsának azonban nincs vége: Landmark & Historic Site a víztorony.
Le sem fényképezem, csak a szerényebb darabját. Herr S is érti. Schüschüburg.
Visszavánszorgunk a házba, egyre nehezebb, aztán körbevánszorgunk étteremért, aztán már zár minden. Marad a mexikói. Másik étlapról, másik ételeket választunk, mégis mindenki ugyanazt kapja, mint délben. Kicsit drágábban.
A hazajutás nem egyszerű. Csüggedten konstatáljuk, hogy felszívódott a dugiborunk, amit lustaságból csak a lépcsőfordolóra tettünk. Ugyan, ki jár erre? Aztán a kulcs is jobban akad, mint előtte. Az ajtó mellett héber betűs felirat. A Pista volna? Herr S bekukucskál a redőnyrésen: a konyhában kövér kandúr. Ne már, nincs is neki! – Hát így próbálunk a szomszédhoz betörni. Még jó, hogy ott a cicó, különben, ki tudja, melyik dutyiban ülünk?
