Feltöltekezve a Loop felé trappolunk.
Ami a Picasso mögött áll, Herr Savanyúföld Mies van der Rohénak tippeli. Majdnem.
A Millenium Park közel a vízhez. (Most tűnik csak fel, milyen cikk-cakkban haladtunk!)
Ez a csoda babszem a Cloud Gate, Anish Kapoor-tól. Ott vagyok, ni!
A Pritzker Pavilion. Építészünk szerint, csak egy irányból mutatós, ami Frank Gehry.
A Parkot a másik oldalról az Art Institute zárja. A Modern Szárny Renzo Piano-tól.
Van itt egy üzlet, nem is kicsi, csak építészeti albumokat, posztereket, design-giccset árul, meg körsétákat a házakhoz, a hét minden napjára többet.
Vissza a sűrűjébe.
A városi könyvtár. A kuviktól bevállalnék egy felest.
Csak épp semmi nincs itt nyitva. Egyszerre előttem a Sears Tower. Amerika legmagasabbika.
Belülről vállrándítós.
Utoljára visszanézek. A Sears a két adótoronnyal.
A folyó mentén bandukolunk, egyre inkább lelombozva, mert a bedobnánk-egy-felest óhaj panoráma-élményt kíván. Nem akármilyen földszinti sufnit. Egyik bezárt, másik zártkörű. 
Utolsóként megpróbáljuk ismét a Hancock Centert. Előző nap kibírhatatlan sor állt, ehhez képest most csak órácskát álldogálunk a 96. emeleten.
Nyílik a restroom-ajtó, s hopp, meglátok valamit. A trónussal szemben szédítő látvány:
Már alig állok, mire mutatnak egy asztalt. Mojito. Megérte?
A vacsora még hátra. Jöhet a Hot Dog! A Chicago Dog előttem készül: a virslit a forró acéllapon bőven locsolássza forróvízzel. A bun, a zsömle kap ezen kívül paradicsomkarikát, uborkát, neonzöld savanyúságot. Mellé egy adag french fries. Készítője beavat a rejtelmekbe: New York Dog is a suck – fejtegeti. Tényleg. Résen vagyunk, nem megyünk a szomszédba.
