Az előző napinál is fáradtabban ébredek. Pedig vannak tervek. Zörgős vonat repít felé.
Sehol egy bizalomgerjesztő reggelizőhely. Mert ilyenbe nem, bár kávéházszerű ebben az Újvilágban..jpg)
Museum of Contemporary Photography az egyik.
Szinte nem is tetszik. Míg G tiszi tiszteletét a Columbia College-ban, én egy kifliben reménykedem. Herr S becipel a szemközti Art Institute épületébe, pedig az éhségtől nem vagyok művészetkedvelő kedvemben. – OK, let's go to the café! Ott csak folyékony van. Erre már inkább ebédelne. Rosszat sejtek.
Tudtam! De megenyhülök, és hajlandó vagyok körbesétálni és Gerhard Richtert nézni. Legalább a figurálist.
Ideje búcsút venni. Lezárjuk a szállásunkat.
Egy utolsó gyöngyszem:
Az útikönyvből kinézek egy spéci hotdogost: Hot Doug's. Tényleg népszerű. Nem állunk a sorba, hosszú út vár.
