Telefonálgatnak a mexikóiak, de nem érkeznek meg 9-ig. Pedig indulni kell, mert Newarkban előre leegyeztetett romszínház-fotózás kezdődik. Engem nem engednek be a Proctorba. Helyette őrizem a kocsit. Mikor végre leteszem, ide-oda bóklászok összetört telefonfülkék és lila meg tűrkiz zsaketteket árusító üzletek között.
Később sem kerülnek elő a vevők. Sejteni lehetett onnan, hogy cash please!
.jpg)
9 helyett 8 óra 10 perckor kipenderítenek.
R-kel lassan, bámészkodva megyünk vissza a 33. utca felé. A Times Square még mindig zsúfolt.
Majdnem át is érünk, mikor eltűnnek a gyerekek.
4 az ötből. Nehéz utólag összerakni, hol s mi történt pontosan. Néhány perccel később két ziháló anya üget a Pennre, hátha már ott vannak. De nem! Sehol! Édes Istenem! Most hol keressem őket? Ekkor csörren a telefon: B vár a rendőrőrszobán?! Nyargalunk vissza. S vajon ott-e a többi három? S a legkisebb?
Ott voltak. Csodálkozó ügyeletes figyeli, milyen különös nyelven esünk nekik. De a körülményekhez képest ügyesek voltak. Mindent jól csináltak.
Egy utolsó versenyfutás marad hátra, elérni a következő vonatot.
