Wilsonban KOA kemping, pedig a Flintstones is figyelemre méltó. B ébreszt. Először még éjfél előtt, 11-kor szól: ÖTÓRAA! 3-kor, hajnalban újra: ÖÖTÓÓÓRA! 5-kor nem ébreszt. Húzza a lóbőrt. Azért sikerül időben elindulni a South Rim felé. Füst ül az úton.
Tudom előre, hogy el fogok képedni, mégis elképedek a Grand Canyon méretein. Különösebben nem erőlködöm, túl távoli a túlpart, és mindenképpen kék a levegőperspektívától.
Abba is hagyom. A Desert View-n egy darabig követjük a peremet, s minden kilátónál hú, meg ha. Érdekesebb lehet egy trail-en leereszkedni, másnap vissza. Erre nincs felszerelésünk. Átvág előttünk egy szarvas. Elered Á orra vére. Száraz a levegő.
Az utolsó kilátónál az épület a Watchtower (ép. Mary Colter).
Hát ennyit bírtunk ebből. Visszaúton az indián csecsebecse árusnál nem tudok ellenállni az olcsó türkíz nyakláncnak. Ahhí – vagy valami hasonló. Hátul a Grand kistestvére, a Dead Indian Canyon még mindig a Coloradot ölelgeti.
