Flagstaffban AZ, a mexikói étteremben a szokásosat adják, változó arányokkal: taco, csirke/darálthús, babkrém, sajt, stb. Újabb kiáltvány, miszerint végeztünk a mexikói konyhával. A Rte 66-ra keveredünk egy szakaszon.
Majd mellékút. Az Oak Creek Canyon-on volna valami néznivaló. Állítólag.
A fejemben körtáncot lejtenek a mindenféle sziklákról készült képek, így fogalmam sincs, mit fogok látni. Egy nem különösebb kilátó után árnyékos völgy mélyén kanyargunk. Gyanúsan csendes patakmeder. Rég volt eső. Aztán mégiscsak csillog valami lábvíz odalent, amihez belépőt is szednek. Innentől már tudjuk, merre a jó strand. A Slide Rock. Félórás sorbanállás, vagyis sorbanülés, vagyis dugó – na, szóval: autóval történő sorbanállás – után ez a tájkép fogad:
Lehet, hogy itt volt a Paradicsom? Gyerekkoromban hasonló zubogókról ábrándoztam. Ahol van csúszda.
Mélyvíz a fejeshez.
Pacsálóvíz. 
A kisvíz és nagyvíz alján sima, egybefüggő sziklafelület, semmi gyanús hordalék. S itt van: csuszkakő!
S látok sasszemű ranger-eket, amint borsónyi hulladékokat felszedegetnek a strandolók után.
Kifelé menet veszem észre, micsoda történelmi hely! Brown house built in 1926.
Van még néhány másik melléképület a múltból. A sufni.
