Korán felébredünk, de hiába. Nem indulhatunk, mert B fossziliát akar gyűjteni. Próbálom lebeszélni az izzó kalandról, de hajthatatlan. A szúrkáló aprók hangyák. Egész csöppek és borzasztó támadókedvűek, egyből harapnak. De más is lakik a szomszédban.
A fiúk eldobják a labdát. Sosem lesz meg.
Előkerül a manager. 
Szerencsére a dinoszaurusz csontok begyűjtése bonyodalmas, így különösebb bánat nélkül feladja B. Vígaszul befizetünk egy kiadós amerikai reggelire. Waffle, szirup, ropogósra sült szalonna, rántotta, émelyítő, rózsaszínű szörppel. A managerné asszony saját kezűleg gyártja, nem is egy nádszál. Mire befejezzük és végre elindulunk, sistereg a völgy. 100 fokos a Farenheit szerint.
Phoenix, AZ, bizonyára érdekes. Az éghajlat veszont nem alkalmas hosszas, városi sétafikára. Egy dolog érdekel, kissé nyugatabbra, West-Taliesin – arra kerülünk. Egy darabig bogarászom a térképet: nem vagyunk sehol. Tényleg! Körül, minden autópálya vadonatúj. Sokat költöttek a tájépítészetre. Lakóparkok egymás után, sehol a vége. Minden második sarkon új Walgreens, CVS, meg a többi. Azannya, mennyi pénz van itt!
