Tovább, az esti cél: Tucson. 
Még világosban irányítanak a Catalina State Parkba. A manager zseblámpát ajánl a sötétre, elkerülendő a találka a kígyóval, ami csörög, de nem mindig. 
Noha a park vendégekkel nem zsúfolt, körül élénk az élet. Mély üregek mindenütt. A földimókus lakát használja kígyó és tarantula. Hajaj! Meg az óriás fürkészek. Gyanakodva vizsgáljuk, merre kevesebb a hangya? Kevés a siker. Estére inkább Tucsonba vágyom.
Forró napokon kimenekül a nép a hűvösebb temetőkertbe.
Néhány utcával később a régi országút moteljai..jpg)
A sötétben aztán vége. Amúgy is fárasztó a közlekedés. Szombat este, a népek autókkal állnak sorban a templomkertbe jutásért is. Még tart a forróság, 105 fok, a vacsora ennek megfelelően Diary Queen fagylalt.
Teli hassal és lehűlt gigával érkezünk vissza Catalinába. A zuhanyozó épülete a környékhez képest fényárban úszik. Az útmutatás szerint indulunk felé a srácokkal. Ott aztán elakad a szavam. A falon egy inch-nyi fekete bogarak. Beljebb? Nagyobb, mint a gombostűkön, a múzeumban! 12 centi? A szemem sarkából látom, szürke focilabda görög elő. Egy béka. Ekkora is létezik?! Szemét bocsánatkérőn lesütve, villámgyors nyelvöltéssel falja az éjszakai lepkéket. Lassan araszol utánuk a női oldalon, de van egy szemben, a férfiak részén is. Mesélik, míg bent pancsolok, megpróbálkozik a nagyobb fekete bogár elnyelésével. Habozik, szájában az óriás falattal, míg az elunja a tortúrát és kiugrik. Farkasszem. Szétválás.
Az egyik szomszéd ismeretterjesztő kiselőadást tart, és hadonászik zseblámpával a tető alatti sötét zugok felé. Vaksi szempárok pislognak vissza a fénybe. Megnyugtató, hogy itt nem vagyok a tápláléklánc része.
