Azt hiszem ritka alkalom, amikor a felhők esőt is hoznak.
S valóban, Flagstaff után áznak a hegyek. A növényzet azt mutatja, errefelé nem ritkán.
A maiból a sivatag szélére is futja.
Ott a vége.
Seligman. Újabb szentendrés megnyilvánulás. Vajon kinek?
Mert nem mutatkozik senki. Az üzletek zárva. Ghost town.
A felhők el-, mi bevonulunk a KOA-ba.
A táborhely látszólag zöld növényzettel borított, de nincs egy szál fű. Ismeretlen folyondár, erős kacsokkal, óriás repedéseket takar. B lát a sátor alatti mélységben eltűnni valami nagyot. Taratulára tippel. Kösz!
Elkérik a 66-os út árát. Mert a felhajtás annak szól. Rte 66 – the Historic. The Mother Road. The Old Road.
Santa Fe Railroad. 125 vagonnal ta-tam-ta-tam tova. Éjjel is elzakatol néhány. Elhallgatnak a tücskök olyankor. Fázom – milyen régóta nem volt hűvös!
A városka túlfelén nyitva találunk egy benzinkutat. A sör mellé vehetünk lollipop-ot. Az átlátszó, édes burokban egy skorpió szorong átlósan. A pultos asszony meséli, mikor elnyalt az unokája egyet, a végén a skorpió ropogott a foga alatt. Crunch.
