Tag Sale, Garage Sale, Moving Sale. Ez meg mi? 10-kor átruccanunk egy közeli helyre, ahol válófélben lévő házaspár kiárusítja a bútorait. A ház – már kívülről látszik, – ragyogóan tervezett, igényes. Benne minden finom, ízléssel összeválogatott. A jól kereső középosztály. A kertben bambuszliget. Takebayashi. A helyiségek egy része sárga szalaggal elzárt, ide nem lépünk be. De az óriási üvegezett veranda, és a gyerekek hálószobái mind bejárhatók, a bútorok felcédulázva. A fiúszobában kihúzható dupla ágy. Az Ikeában egy matrac kerül ennyibe! A ruhákat is végigmazsolázom. A tulajné a méretem lehet, mert fits to me minden! Veszek két gyönyörű koktélruhát 25 dolcsiért. Az egyiken még az eredeti árcédula is. Wow! Aztán Max Mara blézer ugyanennyiért. Közben G és C talál gyönyörű, japán eszcájgot 25-ért, a kávéskészlethez én ragaszkodom, 10-ért. Egy sosemhasznált abroszt szalvétákkal, amerika térképpel, képeslaptémákkal felgrafikázva. Lehet, hogy mégsem vacak Ikea-katalógusként fogunk kinézni? A fiúknak okvetlenül kell a hordozható kistévé, rádióval egybeépítve. Ez volt gyermekkorom álma: engedek. De csak 5 dolcsit kapnak a rábiggyesztett 10 helyett, alkudjanak! Aztán ez is meglesz.
A garage movingra már izgatottan megyünk, kifejezetten hálóbútorért. Na, az nincs, de helyette olyan tárgyak, hogy a shordich-i fiúk is elámulnának! Égszínkék diplomatatáskát veszünk és krómacél toastert.
A következő tag sale bútor típusban inkább egy szociális otthon tárgyait kínálja. Trabantok, mozgó vécé, kicsit kakisan. Találunk egy dísztálcát McCarthy portréjával, hátoldalon kedves ajánlással – ez elég döbbenetes darab és kábelt a kistévéhez.
Estére rettentő fáradság, de paprikáscsirkét ígértünk nokedlival. Zs még egyre pörög. Főzés előtt elküld minket egy Dollar World nevű boltba. G-re sandítok, de nem tiltalkozik. Érdekes. A bolt egyébként 1000 Töpfe típusú, csak sokkal nagyobb, mint Hamburgban, a Schulterblatton. Amit adnak, minden-minden egy és negyed dollár.
Míg a csirke rotyog, már alig állok a lábamon.
