A grizzlyk is idegesítenek, naná, de főképp a dermesztő hideg. Két hálózsákban kuporgunk a kocsiban, kettő a sátorban. A mutatóujjam az égnek tartom, – mint szent Anna harmadmagával, – úgy kevésbé lüktet. Az éjszaka közepén begörcsöl a csípőm – ilyen is van? Aztán a vádlim – életem egyik pokoli éjszakája. Kint sem lehet kellemes, mert G már napkeltekor kocogtat, hogy vagyunk?
Ebben a nyomorúság kempingben nincs melegvíz, és bal kézzel kell nyitva tartani a csapot, míg a jobbat mosom a jeges vízben. Minden módon kényelmetlenné teszik a tartózkodást. Utólag igazat adok. Éljen a természet!
A reggeli müzli a Yellowstone tó partján már jobban esik. A parton virágok, mint otthon, a kertben: violám!
A kaldera déli és nyugati oldala felé indulunk. Útközben B öszvérszarvast fotóz.
Azt hiszem.
Pár száz méter után kénszag és gőzök az út mellett. Megállunk persze, közelebb merészkedünk. Főképp Á kotnyeles, minél közelebbről szeretne látni mindent.
Balra valami élénk bugyborékolásba kezd. Arrébbrángatom a fiút, a bugyogás közben egyre erősebb, s lőn: kitör! Az, hogy ilyen mutatványokra képes a pocsolya, nincs kiírva sehol. 
A gejzír a víz forrpontjánál is forróbb a mélyben lévő nagy nyomás miatt. Vannak, amik óramű pontossággal lövellnek, és vannak, amik már évek óta csendben gőzölögnek. Ilyen itt a parkban a világ legmagasabbra kitörő gejzírje is. Már három éve tart a csönd.
West Thumb Geyser Basin-nél, a Yellowstone Lake parton ilyenek láthatók:
A Kepler Cascade-nál a Harleysok dédikorba ért generációja.
A következő megálló az Old Faithful. Itt látogatók hada. Egy óra is eltelik, míg a gejzír mutat valamit.
A Midway Geyser Basinhez fahíd vezet a Firehole folyócskán. Körsétát teszünk. A szél váltakozva csapja az arcomba a hideg, reggeli hegyi levegőt, és még ugyanannál a lélegzetvételnél a szauna-forró, nehéz párát. A domboldalról kilátás nyílik a távolabbi, hófoltos csúcsokra.
Norrisnál elhagyjuk a kalderát és Északnak fordulunk.
