Jóga. Breath in – hey, smile, breath out – ho. A Meditation on the Mat c. rongyáolvasott paperbackből kapunk rövid spirituális eligazítást az óra elején. Vinyasza-szerűen érkezünk a pózokba, ami a Parivritta trikonászanánál kifejezetten kellemes a hátamnak. Nem egyszerre vesszük föl a helyzetet, hanem belemozgunk. Belégzés – hej... kilégzés – hó... Jól is megy, érzem, pedig március óta nem próbáltam. Az óra elején az egyik idősebb résztvevőt köszöntik kedvesen. Sirsászanánál leveszi a kendőjét. A fejbőre csupasz. Aztán mondja, túl van rajta és milyen boldog.
B azzal érkezik haza, hogy lecseréltették a pólóját.
Mikor az FC St. Pauli viszakűzdötte magát a 3. ligából a 2-be, nyomtak egy adag pólót, azzal hogy Back from Hell. Kai hozta ajándékba Hamburgból. Na, ezt nem tudták megemészteni a Mt. Hebronban. A hellt. Még tanuljuk egymás kultúráját. Mintha a patásürdüng ettől jönne elő a kénköves likából!
Á-nál, este iskolai program. Az iskolánál viszont gyanúsan kevés autó áll, erre kiveszem a táskából a mai paksaméta olvasnivalót. Tényleg rajta a másik cím, néhány utcával feljebb tőlünk.
Kicsit zavartan lépek be, mert egy házibuli fogad. Épp csak tánc nincs. A bejáratnál szülők ragasztgatnak azonosítómatricákat magukra. Az óriási ebédlőasztalon hidegtálak.
A ház meglehetősen tágas. Az ebédlő és a konyha mellett külön mosogatóhelyiség van. Nem vagyok kifejezetten ismerkedős hangulatban, de itt nincs mese. Egy anyukától megtudom, hogy ez a fogadás csak az új gyerekek szüleinek szól, tehát a Magnet School of Global Stadies-ből nincs mindenki itt. A kindergartentől 6. osztályig biztos lenne néhány száz gyerek. Átterelnek a nappaliba. Itt szónoki előadást hallgatunk az PTA (Parents–Teachers–Association) elnökasszonytól az iskola donációjának szükségességéről. Na persze! Az 5. osztályos néhány szülő mind ismeri a fiamat. Legalábbis hallomásból. Úgy látszik népszerű a gyerekek közt. Kevés a szines. Vagy csak kevesen jöttek el?
Ahogy fogynak a szülők, kerekedik a kedvem, mert a sok alkoholmentes esemény után itt – csodák-csodája – van bor is. A végén persze a Leo gyerek berlini anyukájával és a török anyukával (aki szintén német) borulunk össze. Az amerikaiak nem nagyon vesznek az asztalról. Mi európaiak, itt vacsorázunk. Az elnökasszonynak bevallom, túl sok pénzre az ösztöndíjból nem számítson, de majd társadalmi munkában belehúzok. Hu. A harmadik pohár bort már nem kellett volna.
