Passaic.

Veni Sancte a St Stephen templomban a magyar iskolások és cserkészeink számára. A szülőkön kívül főképp az idősebb korosztály foglal helyet és fejhangol. 

A misét fenntartó ebéd követi, én azt hiszem a cserkészes, de nem – újabb. Épp mentegetőznék, hogy csak ösztöndíj... majd legközelebb..., de egy bácsi, a Sándor úr, befizet. De fogadjam el! Hárítok, erre a jegyszedő is győzköd. Így sikerült gulyáslevest, túróstészta tepertővel-re hajazó eledelt potyáznunk.

Az asztalunknál az atya, az iskola magyartanárnője, nála tucat évekkel fiatalabb uracskájával és egy esztergomi kartárs a fényes szelek nemzedékéből. Mindenki könyökén jön ki a szövege a Kis-Dunaparti sétányról a fasorral, de nekem jól esik hallani. Futkostam én is ott néhány évesen. Mialatt ő valami macákat intézett. Az én könyökömön a 70-as évek ajnározása jön ki.

Meglepetésként feltűnik Tarján tanár úr. Kulturális antropológia, MIF. Aztán sikerül szerezni autószerelőt – magyarot, könyvesboltot – magyarot. 

Atya laza, asszony harsány, embere pirul, esztergomi emlékezik: hej...

Estefelé körözünk a Valley road mellékutcáiban. A lomtalanítás hétfőn reggel történik, ezért vasárnap kipakolnak. Sehol egy kockalada! Itt az asztallap és a fény az előszobába! Hát nem ezt hívják környezettudatosságnak?