Kedden átmegyünk Zs-hoz. A lakásdíszek kompletto lecserélve az ünnepi díszekre. Hej, ha én is itt élhetnék! 
Tündéri pótkarácsonyban van részünk. Ajándékok és finom vacsora, a Szenteste nyomása nélkül mindenkinek jól esik. S mivel közben Szilveszter is volt, papírkoronával és 2009-es szemüvegben üldögélünk az asztalnál.
G újabb kalapkölteménnyel gazdagabb. Szőrmekucsma-stüszi-hibrid, kis szines tollakkal a szalagban. Ezt lehet, hogy lenyúlom tőle.
A hazaút nem ennyire vidám. A Peekskill Creek hídja lefagyva, az előttünk haladó terepjáró robosztus kinézete ellenére könnyű anyag lehet, nagyokat csúszkál. A szemközti sávban gurul, menetiránnyal szemben, és rémes érzés látni, ahogy közelít felé két fényszóró. Valahogy visszaszedi magát és tehetetlenül kisodródik az út másik szélén a híd betonrámpájának. Nem halad gyorsan, – itt senki, – talán 30 km/óra, még a légzsákjai sem fújódnak fel.
