Vasárnap reggel kóválygok egyre. A halántékom bugyborékol, fogaim fájnak, szememből levegő fúj. T-fágok és falósejtek, ébresztő! Elindulunk Staten Island-et nézni. Jobb, mint itthon heverésszek.
A Goethals-hídról lekanyarodva B bánatos romot vesz észre.
Megyünk aztán a víz felé. Remélhetőleg derűsebb.
A nappal nincs baj. Ragyog. A hó is.
Balra a Bayonne Bridge.
Kicsivel tovább, nos, az ilyen:
A sziget nem nagy. Túlfelén a Verrazano Narrow Bridge tövében State Reservation. E stratégiai ponton érdemes volt rusnya erődöket emelni, ágyúkat sorakoztatni. Fűvel benőtt falak maradtak, lent a vízparton egy fura monstrum.
S a híd, a híd!
Amúgy a sziget belsejében semmi különöset nem látok. A szokásos, nem éppen előkelő kertvárosi környezet. A parthoz közel maradunk hát. A nyílt óceánnal szemben a beach. Hideg van. Alig kószálnak errefelé.
Elég is ennyi! Vissza Bayonne felé, egy rekonstruálhatatlan úton.
A Meadowland alattam. A Skyway rámpán föl, majd le. Nyilván kisebb sebességre és forgalomra tervezték, mint a mai, mert a belső sávba érkezik.
Lerakjuk otthon a srácokat, rágódjanak a házifeladaton. Még ott az a Royal Motel, a 3-as úton.
S nocsak, micsoda ajánlat! Honeymoon Suites. Ez igen! Lehet jönni nászútra a 3-as útra, motelba.
A naplementében vaksin és csavaró orral adogatom a filmkazettákat. Egy tüsszentésnél a már amúgy is a csípőmig csúszott nadrágomról lepattan a gomb, innentől fél kézzel azt is tarthatom, ne essen a bokámig.
