(Próbálok fogalmazni, de váratlan nyár zúdult New Jersey-re, 33 34 °C – alig élek.)
Az erkéllyel szemközti fa további növények támasza. 
A Magazine utca egyenest a Francia Negyed felé tart. Induljunk arra!
Kedves, álmos utca. A gyomrom korog, de minden redőny lehúzva. Hiszen vasárnap! Különben, ahol franciák vannak, kell legyen croissant és café au lait! Ezért egyelőre beérem a kertekkel.
Garden City, Bussiness District a magasházakkal, és a forgalmas Canal Street. Utólag megnézem: 4 km séta.
A French Quarter épületei nem kötnek le, a kávéházak előtt csapatban álldogállnak az emberek. Ráadásul a tipikus amerikait adják: vödör sült krumpli, vödör omlett, sültszalonnával.
A rongyoskifli végül egy bakery-nek titulált kávéházban vár. Croissant d'Or. Hibátlan.
A folyópart két sarok. Sétánya is van, amit vasúti sínek választanak el a St Louis tértől. Jön is egy csigalassú, hangos szerelvény. A Mississippi az ellenkező irányba zúg hömpölyögve.
Mindenütt élőzene, egymást érik a színpadok: French Quarter Festival. Kevésbé látogatott, mint a Jazz & Heritage két hete. More locals.
Elkezd játszani egy csupa hajóskapitányokból álló zenekar, erre, a középen álló úr arany függönyrojtos esernyőt ragad, olyat, aminek a tetején néhány szines strucctoll lobog, majd vidám füttyögetés közepette sasszézik jobbra-balra, kalapját lengetve. Hihetetlen?
Oldalra sandítok, ki, mit szól mindehhez? Mert amit látok, hm, meglehetősen, hm, távoli attól, ahogy általában, hm, viselkednek a férfiak. Általában. G egyébként röhög, teli szájjal.
Az Insectarium standjánál hosszabb időre elakadunk. Amit mutatnak, legrémesebb álmaimban sem kívánom, de B érdeklődik erősen. Vastag és hosszú ezerlábúak salátalevélen. Orrszarvúbogár (na jó, ez elmegy). Imádkozó sáska, igen szép példány. Sikerül levadásznia egy kövér tücsköt, és élvezettel húzkodja ki a tartalmát. Broáf.
Eljött a pillanat, hogy G-nek eszébe jut a vaku. Visszasétálunk érte. Plusz 4 km.
Felébredt az utca egyik része és kinyitott.
